2013. december 4., szerda

Akkor Nico!

Olá!

Na tessék, volt pofám feltolni a pofám a blogra is...bocsánat a HATALMAS szünet miatt, de sajnos a kollégáim elkezdtek sorban felmondani a cégnél és elkezdődött az 5 napból 6-ot kell dolgozni szindróma :S ilyenkor sajnos a pihenés a legfontosabb...de most, újult erővel és egy jó hosszú munkanappal a hátam mögött nekilendülök megint írogatni, van pár történet amit jónak látok megosztani, munka...nem munka, de legalább lesz egy pár :)

Szóval a név eredetét kérdezte egy kedves ismerősöm ma, úgy gondoltam nem válaszolok neki, hanem leírom ide a történetet, ha már rágja a fülem egyébként is, hogy írjak :D

Szóval, pár évvel ezelőtt lehetőségem volt elutazni (visszamenni, tulajdonképpen) Kanadába, ahol élnek rokonaim, akikkel nagyon jó kapcsolatban vagyok, a távolság ellenére is.

Unokatestvérem vezet egy éttermet, amelyben egy olyan "tanuló...szerűség"-ként dolgozhattam kb. két két és fél hónapot, ami bár megerőltető és unalmas volt, mégis imádtam, mindenki olyan jó fej volt :).

Szóval történt az eset, hogy bemutatkoztam, papíron is megmutattam becses nevem, hogy ha már kimondani nem tudják, legalább fogalmuk legyen róla, hogyan is írják. A konyhafőnöknek nem sikerült megjegyezni a nevemet sajnos, de mivel unokatestvérem a főnöke, nem nagyon mert találgatni, vagy éppen újra megkérdezni (...szegény nép tényleg túl illedelmes néha :D ). Amikor egyszer a nevemen akart szólítani, sikerült úgy hívnia, hogy Nico...amikor megkérdeztem, hogy miért is, csak annyit mondott, hogy "Olyan Nico-s arcod van" és mosolygott hozzá (megjegyzem, egy irdatlanul jóképű srác volt :) ).

Utolsó napomon, félrehívott (igaz addigra már mindenkinek Nico voltam, ami nekem egyébként még tetszik is) és elmondta, hogy egyébként az igazi ok, amiért megajándékozott eme becenévvel, az az volt, hogy nem emlékezett a nevemre...csak arra, hogy N betűvel kezdődik (ami egyébként H, de ne zavarjon senkit :D) aztán gyorsan kitalált valami becenevet.

Nem haragszom és mérges sem vagyok (voltam)rá, hiszen maga a becenév nekem nagyon tetszik és használom azóta is, bizonyos helyeken.

Szóval ennyi, remélem aki kíváncsi volt az eredetre és aki nem, szintén örül, hogy most már ezt is tudja rólam :)

Szép estét/napot mindenkinek, és köszönöm a figyelmet!

4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Akkor sablonosan, örülök, hogy örülök, hogy örülsz :)

      Törlés
  2. Ez egy aranyos történet! Örülünk Vincent! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na tessék, még egy :D A Vincent honnan jött? (Ismerek egy Vincentet, szép emlékek fűznek hozzá...de ez már egy másik story :D ).

      Törlés