Az idő csak múlik

Üdvözletem újra mindenkinek,

Régen írtam, tudom...menjek a francba most már, de nem, akkor is írok :D

Szóval ma számolgattam egy keveset (a készenlétes napjaimon túl sok a szabadidőm) és rájöttem, mondhatni, inkább ráeszméltem, hogy én lassan 2 éve ennek a cégnek dolgozom...és már egy éve itt élek ebben a gyönyörű, esős, borús, hideg, nedves...és mégis imádni való országban.

Ha megpróbálom végiggondolni mi is történt velem ez alatt az idő alatt, elveszek a sokaságban, mert túl sok, sajnos a többsége egyszerre és hirtelen :D Hozott jót és rosszat is, pl. aki ismer az tudja, hogy a pályafutásomat az olaszoknál kezdtem, ami egy rémálom volt...amikor valaki megemlíti, hogy "De hát ők annyira imádnivaló nép..." meg, "Olyan nyíltak, kedvesek, és emberszeretőek", "Kicsit hangosak, de ők ehhez vannak hozzászokva", nekik az üzenném, hogy TURISTA voltál, belőled élnek, ráadásul max. 1-2 hétig viselted el őket és egyszerre max. párat, nekem majdnem 200 agyament, hibban, hangos és minden miatt problémázó, beképzelt seggfejjel kellett (néha) heti 5 napot néha 12 órában lehúznom...jah és köztük éltem a mindennapjaimat, szóval remélhetőleg nekem megengedhető az a luxus, hogy ne szeressem őket.

Noh, de a hollandok...hogy őszinte legyek, velük problémám még nem volt. Jól neveltek, kedvesek és megértőek (néha mindent jobban tudnak nálad...ez kicsit idegesítő lehet), meglepően a fiatalok is (itt megjegyeznék egy, számomra, furcsa dolgot, rengeteg párt látok ebben az országban, gyerekkel, ahol anya és apa szerintem 25 éves sincs, csak, hogy lássunk bizonyos különbségeket, szennyes hazánk és az itteni viszonyok között). Szóval, igen...én mindenkinél boldogabb voltam és vagyok is, hogy ezt a lehetőséget megkaptam, hogy ide jöhessek dolgozni, szerintem azok között a barmok között (jó, az arabok náluk is rosszabbak...nah azok tényleg nem emberek :D ) én vagy kiléptem volna, vagy csak szimplán valami olyat csináltam volna, amit később megbánok...az öngyilkosság nem az én világom, velük történt volna valami szörnyű *gonoszan röhög*(sok a "volna", hmmm, nah mindegy :D).

A legjobb, ami pályakezdésem óta történt, az a rengeteg barát...vagy valami hasonló, akikkel találkoztam. Nem csak kollégák, hanem néha utasok, vagy éppen a reptéri alkalmazottak, akikkel mindenféle baromságot műveltünk már, ráadásul olyan helyekre elutaztunk néha, ahová egyébként eszembe sem jutott volna betenni a lábam.

Most már tudom, hogy a kezdeti nehézségeket leszámítva, és azt, hogy a kilépési papíromat már kitöltöttem, és magammal hurcolom minden nap...a munka maga egész elviselhető és belegondolva abba, hogy otthon, milyen fizetésem és milyen munkaviszonyaim lennének, szerintem tényleg nem nagyon kéne panaszkodnom (jó, a fizetésem konkrétan nem a legjobb, pár száz euróval a minimálbér alatt vagyunk, minden hónapban...de megvagyunk így is :D).

Szóval igen, kezdek rájönni, hogy jó szakmát választottam, és semmi pénzért nem adnám fel...egyenlőre.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet, remélhetőleg hamarosan újra írok :)